2010 október 23

Nagy örömmel tölt el, hogy ezen a jeles napon, az 1956-os forradalom ünnepén köszönthetem önöket először polgármesterként. Ez legfiatalabb nemzeti ünnepünk, amelyről évtizedekig nemhogy megemlékezni nem lehetett, de még évfordulójának említését is büntették. A forradalomban a legújabb történeti kutatások szerint húszezer ember halt meg, ki harci cselekményben, ki ártatlan polgári áldozatként, és több százan a politikai megtorlás áldozatául estek. És húsz esztendeje járhatnak csak emelt fővel azok, akik a forradalom résztvevői voltak, akik a diktatúra ellen, a szabadságért harcoltak, és hosszú börtönévek után szabadultak. Előttük is tisztelgünk ezen az ünnepen.

Mi nem vagyunk forradalmárok, nekünk a mindennapi küzdelem az osztályrészünk. Az elmúlt években Fóton nem volt béke, ami akadálya volt a város fejlődésének. Az október 3-ai önkormányzati választáson azonban a fótiak a rendre, a békére és fejlődésre szavaztak. Minden adott ahhoz, hogy ezt az ígéretünket beváltsuk, és a várost olyanná tegyük, amilyennek a polgárai látni szeretnék. Tiszteletben kell azonban tartanunk a hagyományokat, amelyeket az elődeinktől örököltünk, ezekkel együtt kell Fótot 21. századi kisvárossá tennünk. A jövő ugyanis csak a múlt alapjain épülhet fel, és elveszett az a közösség, amelynek nincs emlékezete. Ünnepségünk szónoka, idősebb Zászkaliczky Pál 1956 októberének napjait idézi fel, ahogy azt Fóton a családja megélte. Ez a mi saját történelmünk. Fontos, hogy megismerjük, hiszen keveset hallhattunk eddig róla. Ez is része a hagyománynak, amelyből építkezhetünk. És köszönjük az ökumenikus iskola diákjainak és tanárainak, hogy vállalkoztak az ünnepi előadásra, ezzel is erősítik bennünk a hitet, hogy az 1956-os forradalom üzenete a jövő generációjának is fontos.

Köszönöm a figyelmüket!

Cselőtei Erzsébet
polgármester